A Balkán-félsziget középpontjából, Macedóniából származó borokat kóstoltunk június 16-án a Három Szerb Kávéházban. A Magyar Bor Intézet által szervezett Borklubon a BudaPesme zenéjével kiegészítve fedezhettük fel, mit kínál ez az izgalmas régió.

A Három Szerb Kávéház mindig is erős felhozatallal rendelkezett programok terén. Érdekes és változatos eseményeiből szinte minden héten találni nekünk tetszőt.

Múlt vasárnap a Magyar Bor Intézet soron következő Bormedence Borklubjának adott helyszínt a kávéház hangulatos belső udvara, ezúttal Észak-Macedónia izgalmas borai voltak terítéken. A kóstolón a szervezők egy 10 tételből álló borsort mutattak be, amihez a hangulatot a BudaPesme zenekar énekes – tangóharmonikás koncertje szolgáltatta. A két nyelven (magyar és angol) zajló esemény Zlatko Panzov, az ELTE Macedón tanszékének nyelvi lektora elképzelése alapján valósult meg.

Tökéletes nyár esti idő volt, amikor hat óra után elkezdtek gyülekezni a regisztrált vendégek. A program a késői meghirdetés ellenére teltházas volt, a szorosan egymás mellé pakolt kis asztalokat hamar megtöltötték a kíváncsi borkedvelők.

Merre járunk?

Észak-Macedónia nemcsak a Balkán-félsziget, hanem ha a Mercator-vetületet nézzük, az egész világ közepén terül el. Erre az este felénél tartott, macedón turisztikáról szóló előadásában Ilija Psaltrirov, kultúr-diplomata és nagykövet is kitért, kiegészítve azzal, hogy Észak-Macedónia valóban ott van, csupán olyan kicsit, hogy nem látni. Értéke ugyanakkor annál több van. A szőlőtermesztés tekintetében szerencsés elhelyezkedésű országot „land of timeless sun”-ként is emlegetik, mert, ahogy a nemzeti zászlójukon is megjelenik, 280 napsütéses nappal büszkélkedhetnek egy évben. Az ország jó földrajzi adottságait mutatja az is, hogy a Napa völggyel, Toszkánával és Bordeaux-val közel azonos szélességi körön fekszik, utóbbiak pedig kiemelkedően jó boraikról lehetnek ismerősek.

Tehát Macedóniában minden adott volt a jó bor készítéséhez. Ezt az ott élők nagyjából 2500 évvel ezelőtt fel is ismerték, azóta pedig magukévá tették. Az ország borturisztikai promóciós anyagaiban éppen ezért az egyik szlogen „A glass full of sun is a glass full of good mood and positive emotions!”

Legjelentősebb borrégiója az ország középső részén található Tikveš régió, az itt található Tikveš borászat Macedónia legrégebbi és leghíresebb borászata, 1885 óta készíti a világhíres borait nemzetközi és helyi szőlőfajtákból.

A macedón borok finomak

Az országban egyszerre vannak jelen a sokak által ismert nemzetközi fajták és a regionális balkáni szőlőtőkék. A program keretében a már említett Tikveš-régióban található Popov pince borait kóstolhattuk meg.

A vasárnap esti borsort egy könnyed, reduktív traminivel kezdtük, és elsőként az vettem észre, hogy mindennemű savasság hiányzik a borból és ez jellemző volt a további kilenc tételre is. Ezt követte egy hordós, reserve fehérbor (domaine vrshnik), ami chardonnay, sauvignon blanc és tramini házasítása. Reserve jellegéből is adódóan hosszabb lecsengésű volt. Utolsó fehérborként egy chardonnay (fumé blanc) került a poharakba, aszalt sárgabarackra emlékeztető illatával és fűszeres ízével ez a tölgyfahordóban érlelt fehérbor ízlett a leginkább.

Az egy szem rozé tétel (kosharishte) cabernet franc, cabernet sauvignon és syrah házasításából készült cuvée volt, és meglepett, hogy a cabernet sauvignon jelenléte ellenére mégis milyen gyümölcsös és légies.

Ezt követte egy 2018-as merlot, amiben a feketeszeder és a málna mellett olyan hangsúlyos volt a meggy illata, hogy visszarepített egészen a gyerekkoromig, amikor fára mászva szedtük az édes-savanyú gyümölcsöt és kezünk-lábunk ragadt az örökösen piszkált macskaméztől. Egy 2017-es évjáratú cabernet franc-t követően megérkeztünk a balkáni szőlőkhöz. Elsőként egy testes, de fiatal vranec került a poharunkba, amit az érlelt, reserve változata követett. A Balkán egyik legfontosabb szőlőfajtája a vranec, amely „fekete paripát/csődört” jelent és az országban szinte a nemzeti öntudat része: az összes szőlőterület közel 40%-át teszi ki. Ha jól emlékszem, az ismertető során elhangzott, hogy a vranec szőlőfajta 70%-a Macedóniában található, ami szerintem rendkívüli arány egy ilyen kis területű országra vetítve (de ebben a 70%-os információban nem vagyok biztos, a jegyzeteimből nem tudtam pontosan kihámozni, így mindenképpen double-check-et igényel!). Az viszont biztos, hogy egy erős, sötét színű, érett fekete gyümölcsökkel teli bort készítenek azok a borászok, akik képesek megszelídíteni a szőlőben lévő fenevadat. Utolsó két tételünk egy bordeaux-i carménère, illetve egy macedón kratoshija volt, előbbi fűszeres, utóbbi pedig az olasz primitivo-hoz 90%-ban hasonlító vörösbor, ugyanis a kratoshija genetikai eredete azonos a primitivo fajtáéval.

Mitől kerek az este?

Ennyi ízletes bor mellett könnyen megéhezik a társaság, a borsort tökéletesen kiegészítő ételekről pedig Hanák Viktória, a Három Szerb üzletvezetője gondoskodott, aki minden alkalommal bizonyítja, hogy jól főzni igenis csak szenvedéllyel lehet.

Két tipikusan balkáni fogással készült az estére. A gazdagon fűszerezett csevap szaftos volt és színes, friss saláta kíséretében érkezett. Volt még a tányéron sós-ecetes hagyma, pont annyi, hogy egy kis csípős egyensúlyba állítsa a fogást és ajvár, amit ropogós pitával törölhettünk fel a tányérról. Kóstolhattunk még vega gyuvecset – ha nem ettél még, egyszer feltétlenül próbáld ki! Ebben a szerb specialitásban valahol félúton találkozik a rakott krumpli és a lecsó, a friss alapanyagok – piros paradicsom, jó paprika – pedig új szintre emelik ezt az egyszerű fogást.

Összességében tehát szórakoztató és informatív volt a borklub, a jellegzetes élőzene, asztaltársaságok egymásba olvadó beszélgetése, a kávéház bensőséges légköre és a kerthelyiséget átjáró illatok együttese maradandó élményt nyújtott. A csúszó programmal és kisebb szervezetlenségből adódó fejetlenséggel pedig a balkáni hangulat sem maradt el. Tíz óra után útjukra indultak a vendégek. A Duna partján, hazafelé tartva a folyó felől frissítő szellő kerülgetett a hosszúra nyújt éjszakában.